2. Heart On Fire

- Bonnie, ő Harry és Zayn. - szólalt meg Pierre és rámutatott elsőnek a göndörre majd a feketére. - Srácok, ő Bonnie. Én csak bólintottam, üdvözlés képen, majd tovább bújtam az újságot. - Bonnie!
- Hello. - nyújtottam feléjük a kezem. Nem voltak benne a kezelésben, így hát visszahúztam a kezem.
- Furcsa csaj...- súgta oda a fekete a másiknak. Minta nem hallanám, istenem...
- Mi bajod van? -pattantam fel, az újságot elhajítva megindultam felé idegesen.
- Bonn, állítsd le magad! - állt elém Pierre. - Vagy menj haza.
- Csak fogja be a száját a fekete! - förmedtem rá gúnyosan.
- Ne haragudj, ha valami rosszat mondtam. - lépett közelebb hozzám. - Nem állt szándékomban megbántani téged.
- Csak fogd be! - grimaszoltam rá, majd visszavonultam a fotelba.

A kis incidensünk után én csak csendesen figyeltem, ahogy mindketten magukra varratnak valamit. Néha fel-fel kuncogtam amikor a fájdalom leírt az arcukról. Vicces. Közben azon morfondíroztam mi virítson majd a csuklómon, ha ezek végeztek. Elkezdett a göndör valamit énekelni, amitől felfordult a gyomrom. Kénytelen voltam kimenni a levegőre. Kint a sok csaj még mindig visítozott, pláne amikor látták, hogy jön ki valaki. Látni az arcukat, amikor nem a várt személy jön ki, felejthetetlen. Átfurakodtam és átsétáltam a szemközti kávézóba. Kikértem egy nyugtató jellegű, kávét majd siettem is vissza. Megint a hátsó ajtóra kényszerültem. Már elakartam húzni magam előtt a függönyt, amikor meghallottam Pierre hangját és a nevem.

- Tényleg ne haragudjatok rá, csak még gyászol. Sokat változott a tragédia óta. Előtte kedves, szelíd lány volt. - magyarázta Pierre. Gyűlölöm amikor rólam beszél...
- Miért, mi történt? - kérdezte egy mély hang. Mielőtt folytathatták volna, a kis bájcsevegést rólam, közbeléptem.
- Mi a picsáért kell folyton a szádat jártatnod?- léptem elő a függöny elő. - Nem tudnád, egyszer legalább befogni? -emeltem fel a hangom.
- Nem kell megint jelenetet rendezz... - rázta a fejét. Arcáról csak a szégyenkezést olvastam le. A két gyökér meg csak nézett engem boci szemekkel.
- Ti meg mi a faszt néztek? - fordultam a két marha felé, akik szótlanul bámultak tovább. - Tudjátok mit? Csesződjetek meg! - fogtam és a kávét Pierre-re borítottam majd sarkon fordultam felkaptam a táskám és távoztam. Túrni kezdtem a táskám, egy kis cigiért, hátha lenyugszom tőle. Szerencsére találtam is. Ahogy először letüdőztem, éreztem mindjárt jobb.

1. Can't Say No

Mivel lekéstem a buszt, ami a suliba vitt, így eléggé elkéstem, de nem mintha érdekelne. A tanár szokás szerint üvöltött velem... Vajon nem unja? Levitt az igazgatóiba, ahol ismét megdorgáltak. Megeresztettek egy telefont anyának, aki annyival lerendezte, hogy ha hazaérek elbeszélget velem. Mindig ezt mondja, de esélye sincs miután magamra zártam az ajtót. Kitessékeltek a suliból órák után, mivel ha ottmaradunk pár 'haverral' állításuk szerint rongálunk, de mi csak jól érezzük magunkat.
Hazafelé menet a buszon én ültem leghátul, egyes helyeken ez azt jelenti ő itt a legmenőbb... hát itt is hasonlót. Egy kis ujjropogtatással szinte mindent elérhet az ember, pláne ha rossz hírben van. Azon agyaltam, kéne ismét egy tetkó. A bal csuklóm csupasz, szóval oda jöhetne valami, esetleg egy kereszt vagy egy szöveg. Még van időm eldönteni.
Én még, ennyi sikítozó lányt nem láttam, egy tetováló szalon előtt. Meg a biztonsági őrök. Micsoda hűhó, talán ingyen csinálnak ma tetkót, vagy mi? Ha igen, arról tudnék. Mivel már jártas vagyok, ezen a helyen, én a hátsó ajtón mentem be, kikerülve a sok picsát.
- Bonnie. Micsoda meglepetés... - nézett rám meglepetten Pierre amikor észrevett.
- Csá. Figyu, miért van kint ennyi visítozó nőstényállat? - dobtam le a táskámat a sarokba és a hozzám legközelebbi fotelbe lehuppantam.
- Egy elég nagy hírnévnek örvendező személy megtisztelt azzal, hogy jómagam csinálhatok neki tetoválást. - szónokolta, közben a tűket pakolászta.
- Wáow... ennyire részletesen nem kellett volna, de megfelel így is. - motyogtam. Elvettem egy szennylapot az asztalról és azt kezdtem el lapozgatni. Felettébb érdekes hazugságokat írnak benne.
- Te mi járatban vagy erre, kincsem?-fordult felém szívélyesen. - Csak nem még egyet szeretnél a gyűjteményedbe?
- Hogy te milyen okos vagy. - mondtam művigyorral az arcomon.
- Na ne szemétkedj, vagy perkálhatsz. - állt fel mivel kopogtak az ajtón.

Kinyitotta az ajtót és 2 szexisten jött be. Az egyik magas, barna göndör fürtökkel megáldva és a zöld szemeivel egyből engem méregetett. Öltözéke egyszerű, mégis egyedi. A másik is magas, neki olyan rosszfiús beütése van, feketés hajában egy szőke tincs és barna szemei rám találtak egyből, ahogy belépett a szobába. A göndörkével úgy összeakadt a tekintetünk, hogy ilyet ritkán tapasztal meg az ember. Itt bajok lesznek, már érzem.

Prológus

Egy hétköznapi család, nem éppen hétköznapi tagja vagyok. Félreértés ne essék, nem vagyok tehetséges! Nem vagyok ügyes semmiben, nem tudok énekelni, sem táncolni. Az életmódom tér el a többi tinédzserétől. Nem hinném, hogy a velem egykorúak iskola helyett a bíróságra mentek és, hogy többször is verekedésbe keveredtek. Testemet hegek, sebek és apró tetoválások fedik. Hosszú tépett barna hajam a mellemig ér el csak. Körmeim folyton feketére vannak festve. Ami a zenei ízlésemet illeti, ilyenem nincs! Nem hallgatok zenét, de viszont a  nyálas, szerelmes, csöpögős számoktól felfordul a gyomrom! Öltözködésem is jellemzi stílusom; fekete, szürke és néha fehér. Nem vetem meg az alkoholt és a dohányt sem. Egészségtelen életem legtökéletesebb részét élem, és élvezem!