2012. szeptember 8., szombat

1. Can't Say No


Mivel lekéstem a buszt, ami a suliba vitt, így eléggé elkéstem, de nem mintha érdekelne. A tanár szokás szerint üvöltött velem... Vajon nem unja? Levitt az igazgatóiba, ahol ismét megdorgáltak. Megeresztettek egy telefont anyának, aki annyival lerendezte, hogy ha hazaérek elbeszélget velem. Mindig ezt mondja, de esélye sincs miután magamra zártam az ajtót. Kitessékeltek a suliból órák után, mivel ha ottmaradunk pár 'haverral' állításuk szerint rongálunk, de mi csak jól érezzük magunkat.
Hazafelé menet a buszon én ültem leghátul, egyes helyeken ez azt jelenti ő itt a legmenőbb... hát itt is hasonlót. Egy kis ujjropogtatással szinte mindent elérhet az ember, pláne ha rossz hírben van. Azon agyaltam, kéne ismét egy tetkó. A bal csuklóm csupasz, szóval oda jöhetne valami, esetleg egy kereszt vagy egy szöveg. Még van időm eldönteni.
Én még, ennyi sikítozó lányt nem láttam, egy tetováló szalon előtt. Meg a biztonsági őrök. Micsoda hűhó, talán ingyen csinálnak ma tetkót, vagy mi? Ha igen, arról tudnék. Mivel már jártas vagyok, ezen a helyen, én a hátsó ajtón mentem be, kikerülve a sok picsát.
- Bonnie. Micsoda meglepetés... - nézett rám meglepetten Pierre amikor észrevett.
- Csá. Figyu, miért van kint ennyi visítozó nőstényállat? - dobtam le a táskámat a sarokba és a hozzám legközelebbi fotelbe lehuppantam.
- Egy elég nagy hírnévnek örvendező személy megtisztelt azzal, hogy jómagam csinálhatok neki tetoválást. - szónokolta, közben a tűket pakolászta.
- Wáow... ennyire részletesen nem kellett volna, de megfelel így is. - motyogtam. Elvettem egy szennylapot az asztalról és azt kezdtem el lapozgatni. Felettébb érdekes hazugságokat írnak benne.
- Te mi járatban vagy erre, kincsem?-fordult felém szívélyesen. - Csak nem még egyet szeretnél a gyűjteményedbe?
- Hogy te milyen okos vagy. - mondtam művigyorral az arcomon.
- Na ne szemétkedj, vagy perkálhatsz. - állt fel mivel kopogtak az ajtón.

Kinyitotta az ajtót és 2 szexisten jött be. Az egyik magas, barna göndör fürtökkel megáldva és a zöld szemeivel egyből engem méregetett. Öltözéke egyszerű, mégis egyedi. A másik is magas, neki olyan rosszfiús beütése van, feketés hajában egy szőke tincs és barna szemei rám találtak egyből, ahogy belépett a szobába. A göndörkével úgy összeakadt a tekintetünk, hogy ilyet ritkán tapasztal meg az ember. Itt bajok lesznek, már érzem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése